„Lelkiismereti regény” — új kötete alcímében Gyertyán Ervin így határozza meg önéletírásának műfaját, akárcsak a folytatásos emlékirat előzményeként megjelent Lidérc és ingovány című szubjektív dokumentumregény (Littera Nova, 1997) esetében.
A szerző — aki nemrég ünnepelte 83. születésnapját, s akinek neve a hatvanas évek óta szorosan összefonódott a József Attila-kutatással és -recepcióval — így határozza meg új esszéregénye jellegzetességét: „a vallomás, a gyónás adja meg a lényegét. Arra törekedtem, hogy ez a feltárulkozás őszinte és tárgyilagos legyen, ne riadjon meg az olykor fájó önelmarasztalásoktól sem, de ne essek az önmarcangoló lelkiismereti mazochizmus csapdájába sem, amire barátaim szerint van bennem hajlandóság. Vagyis ne állítsak emberfeletti mércét és kritériumokat saját emberségem elé, de ne is adjam fel azokat az erkölcsi igényeimet önmagammal szemben, amelyek felfogásomban az emberállatot az állatembertől elhatárolják.”
Mai szemmel vall a tegnapokról — azokról a kortörténeti szempontból izgalmas évtizedekről, amikor még bátor tettnek számított irodalomtörténészként, kritikusként egyéni véleményt alkotni olyan művészekről, akikről a hivatalos pártideológia értékítélete volt a mérvadó. Gyertyán Ervin azért volt erre képes, mert — vallomása szerint — „József Attila átfogja egész egzisztenciámat, intellektuális és emocionális életem teljességét, tudatos, ösztönös és tudatalatti világom rejtett zugaiba is bevilágít, egyszerre válik felsőbbrendű énemmé és orvosommá, pszichiáteremmé. Amikor őt kísérlem meg elemezni, mintha önmagamat is elemezném, és mintha a költő elemezne engem, olvasóját. S amikor a világ dolgaiban kísérlek meg állást foglalni, véleményt alkotni, József Attila a legjelentősebb súgóm, irányítóm, ellenőröm.”
Az önkritikus emlékező fájlalta ugyan, hogy a költő centenáriumán már nem volt képes új írásművet letenni az ünnepi asztalra, de változatlanul úgy érzi, hogy a József Attila-kutatók új nemzedéke számára az ő szellemisége továbbra is jelen van, „és talán valamiféle iránytű, térkép funkcióját is betölti, még ha ez nem is mindig tudatos használóiban.”
E szellemi váltófutás tudatosítása új könyvének egyik fontos üzenete. (Balassi Kiadó, Bp. 2008)